IWC - INTERNATIONAL WATCH CO.

Kevesek számára ismert az INTERNATIONAL WATCH CO. cég neve. A vállalat nevének a rövidítését említve, a svájci óramárkák rajongói azonnal az „élmezőnybe” sorolják az IWC gyártmányokat. Ha azonban azt mondom: Schaffhausen, még az órák szempontjából laikus ember is a pontosság szinonimáját ismeri fel a 2010-ben immár 142 éves múlttal rendelkező óragyár székhelyének nevében. (Sokkal indokoltabban, mint a nálunk rendkívül népszerű, de csak átlagos minőségű, szebb napokat is megélt svájci márka felidézésével.)

Egy cég angol elnevezése nem szokatlan a nemzetközi nagyvállalatok körében, itt azonban többről van szó. Először néhány mondatban tekintsük át az IWC történetét, amely az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött.

Röviden az IWC történetéről

Tehát honnan is az angol cégnév? Egy bostoni óragyár igazgatója, A.F. Jones azzal a céllal utazott az óragyártásáról már a XIX. században is elismert Svájcba, hogy az ottani szakképzett, ám olcsó munkaerővel, korszerű amerikai szerszámgépeken gyártassa le az általa tervezett óraszerkezeteket, amelyeket majd az USA-ban tokoznak és forgalmaznak. Társaival 1868-ban, New Yorkban céget is alapított e célból, a már említett INTERNATIONAL WATCH CO. (rövidítve IWC) néven.

E korszerű amerikai szemléletű gyár létrehozásának elképzelése elsőre nem találkozott az otthonukban dolgozó svájci óra-összeszerelő munkásokéval, ezért a még szinte csak papíron létező, mára már világvezető IWC óramárka története csaknem véget is ért. Szerencsénkre azonban hamarosan találkozott egy gyárépület tulajdonosával, Heinrich Moserrel. A Rajna partján létesült, és vízi energiával ellátott üzemcsarnokot (a szerszámgépek egészen a századfordulóig innen nyerték az energiát) Jones céljának megfelelőnek ítélte, s ezzel az amerikai és svájci óragyártás az északkelet-svájci Schaffhausen városában összekapcsolódott. 1875-ben már akár 300-an is dolgozhattak az erre a célra átépített épületben. Itt újabb fordulatot vett az IWC vállalat története: az amerikai adószabályok miatt elfogyott az a költség- és árelőny, ami a svájci gyártásból adódott, így csak az amerikai innovatív gondolkodás maradt a két ország óragyártásának együttműködéséből, s maradt a márka tisztán svájci. 1880-tól négy generáción keresztül a Rauschenbach család lett a tulajdonosa a cégnek, de a márkanév többször is változott. A karórák elterjedéséig a gyárban zsebórák készültek. 1885-ben a világon elsőként fejlesztettek ki egy digitális kijelzésű mechanikus óraszerkezetet.

A ’70-es évektől ’90-es évekig – IWC kvarc- és luxusórák

A második világháborút követően a cég komoly, ám üzleti szempontból nem túl sikeres fejlesztésekben vett részt az elektro-mechanikus órák terén. Az 1969-es bázeli ipari vásáron bemutatott Beta 21 kvarcóra-szerkezet már a tranzisztor-korszak terméke volt. A kvarcórák mellett, modellkínálatukban a mechanikus szerkezetű ékszerórák is jelentős arányt képviseltek. A 70-es években szoros kapcsolatot alakítottak ki a Porsche dizájncéggel. Elsőként alkalmazták az óragyárak közül a karóráknál a titánt a tok és a csat esetében. Ugyanekkor, 1978-ban a gyár visszavette eredeti megnevezését, az INTERNATIONAL WATCH CO.-t, azaz az IWC-t. Az IWC 1991-ben az LMH-csoport tagjává vált a Jaeger-LeCoultre és az A. Lange & Söhne vállalatokkal együtt. Az ezredfordulóra az LMH, és így a schaffhauseni cég is, a Richemont luxusóra vállalat tulajdonába került, amely tovább erősítette az IWC piaci pozícióit.

Néhány szóval az IWC órák szerkezeteiről

Talán kevéssé ismert tény, de az IWC márkát jellemzi, hogy 1885-től valamennyi a gyárból kikerült óráról részletes feljegyzéssel rendelkeznek. Így már talán az sem meglepő, hogy a gyár az összes, a kezdetektől készített modelljét képes javítani, és alkatrészt tud biztosítani a szervizhez. Ami a szerkezetet illeti, akár más neves óragyárak, az IWC is felhasználja a svájci szerkezetgyártó ETA termékeit is, azonban alaposan átdolgozva. A rendkívül drága, újabb fejlesztésű IWC modellekben azonban saját, manufaktúra-szerkezetek találhatók – mint a cal. 5000-es vagy 8000-es kaliber-család.

Az IWC legnépszerűbb modelljei

A jelenleg kapható IWC óracsaládok, ill. IWC modellek közül nem egy, komoly múlttal rendelkező egykori modellek legkorszerűbb változatai. Aki megismerkedik velük, könnyebben elboldogul a régebbi kiadásúak között is. Kezdjük a rövid bemutatót az IWC legbonyolultabb csúcsmodelljével, a több mint 650 alkatrészből álló Grande Complicationnal. A rózsaarany- vagy platinatokban található automata szerkezet kronográf, percismétlő, öröknaptár, év- és holdfázis-kijelzés funkciókkal rendelkezik. A következő nagy múltú, több modellel is büszkélkedő IWC óracsalád a Portugieser. A több mint 70 éves őssel bíró kézi felhúzású órák nagyméretű tokja a felhasznált IWC zsebóra szerkezet következménye volt abban az időben, amikor még jóval kisebb karórákat gyártottak. Akkoriban a karóraszerkezetek pontossága nemigen versenyezhetett a zsebórákéval… A jelenlegi óracsalád tagjaiban az IWC felvonultatja tudásának javát: az „egyszerű” kronográftól a turbillonig és a percütős szerkezetig szinte minden megoldás megtalálható; az egyes modellek 7 napos kézi felhúzású, mások automata szerkezetűek. A tok anyaga acél, többféle arany, vagy platina lehet, modelltől függően. Az IWC Ingenieur óracsaládja is több mint fél évszádos múlttal rendelkezik. A strapabíró órák jellegzetessége – mint már hajdan is – a mágneses tér elleni védelem. Szerkezetük most is automata. A család tagjai között kronográf is található. Az IWC modellcsaládjai között talán a leglátványosabbak a pilótaórák (Fliegeruhren). Közöttük a Grosse jelzésűek 46 mm-t is meghaladó méretűkkel az IWC termékpalettájának „zászlóshajói”. Bennük a világ legnagyobb automata – természetesen az IWC-nél fejlesztett és gyártott – szerkezete, melynek járástartaléka meghaladja a 7 napot. A családon belüli csúcsmodell részidős (rattrapante/doppel/double) kronográf funkcióval rendelkezik, tokja kerámia. A klasszikus pilótaóra családban az egykori legjobb repülős órának tartott IWC Mark XI-nek utóda is kapható, napjainkban XVI-os jelzéssel. Természetesen nemcsak magasan a levegőben, hanem nagy mélységekben, a víz alatt sportolni vágyóknak is biztosít órákat az IWC. Persze, csak a Föld felszínén járók számára is izgalmasak az Aquatimer modellek, melyek a 60-as években kerültek az IWC modellválasztékába. Nem is akármilyen tesztelői voltak, elég, csak ha Cousteau, a nagy tengerkutató nevét említjük meg… A mostani modellcsalád egyes tagjainak automata szerkezetét 120 m-es és 2000 m-es vízállóságú tok védi, amely vörösaranyból is készülhet. A Deep Two modell különlegessége a mechanikus mélységmérő funkció, amely 50 m-ig használható. Az IWC-től elvárt módon stopperfunkciós óra is található az Aquatimerek között.

Az IWC jelenlegi kínálatából említhettük volna a céget tekintve akár extravagánsnak tekinthető DaVinci, vagy a konzervatív módon elegáns Portofino modellcsaládot. De érdemes lenne akár a kézi felhúzású 83-as (1930-47), majd 88-as (1946-64) és 89-es (1946-76), vagy az automata 85x-es kaliberű szerkezetekkel szerelt modellekig visszatekinteni, hiszen ezek egyfajta standardjai nemcsak az IWC cégnek, hanem a svájci óragyártásnak. E klasszikus órák, ha gondosan szervizeltek, szinte „örök darabok”, nem csupán fizikai értelemben. Elegáns megjelenésüknek köszönhetően sohasem mennek ki a divatból, tokjuk többségében arany, kiváló szerkezetük révén napi hordásra is alkalmasak, akár a legrégebbi gyártásúak is. Ezek az IWC modellek itthon és külföldön – a használt órák közül – talán a legnépszerűbbek. Nem csoda tehát, ha keresettségük miatt áruk is folytonosan emelkedik. Az IWC Schaffhausen óragyár honlapja: www.iwc.com